Életmese

Gyermekkorom óta szeretem az embereket, ösztönösen szívből, együttérzéssel kapcsolódom hozzájuk.

Mélyen hiszek a tehetségükben, a fejlődési képességükben, hogy ha minőségi figyelmet kapnak és úgy szeretik őket, ahogy az nekik jó, kivirágoznak, megszépülnek, erejükhöz térnek, megtalálják, mi a dolguk itt a Földön és örömmel, hatékonyan csinálják azt.

Mindig is érdekelt az emberek öröme, bánata, gondolataik, érzéseik, hogy mit és hogyan csinálnak, amitől boldogok vagy boldogtalanok.

Érzékenyen és szenvedéllyel figyeltem belső történéseiket, kapcsolódásaikat ahol csak jártam, az utcán, buszon, közösségekben, mindenhol.

12 évesen jött a semmiből a gondolat, hogy pszichológus leszek, segítő, kísérő,gyógyító.

Örömmel és lelkes izgalommal töltött el a bizonyosság, hogy egész életemben azt csinálom majd, amit legjobban szeretek: emberekkel mély szeretet kapcsolatban az átalakulásukat kísérem, úgy, ahogy az az ő növekedésüket leghatékonyabban szolgálja.

Nem volt kérdés, hogy ez az életem fő dolga: a hivatásom.


2002-ben végeztem Debrecenben.

Pszichológus és pszichológia tanári alapdiplomám van, majd 2006-ban klinikai-és mentálhigiéniai felnőtt szakpszichológus képzettséget is szereztem.

2006 óta magánpraxisban dolgozom Budapesten.

Sok tapasztalatot gyűjtöttem, hogyan boldogtalanítják magukat az emberek, s vesznek menedéket különböző pótszerekben és válnak szenvedélybetegekké vagy éppen pszichiátriai esetekké.

Dolgoztam Drogambulancián ,pszichiátriai osztályon,mentálhigiénés központban,  tanítottam pszichológiát különböző felnőttképzésekben és főiskolán, bíráltam addiktológiai pályázatokat, vezettem relaxációs  és önismereti csoportokat, kiégést megelőző tréningeket segítőknek.

Eközben jártam saját belső fejlődésem útját, aminek fontos része lett a keleti hagyományokban való megmerítkezés, a sok utazás keletre és nyugatra, a különböző kultúrák bölcsességének megismerése, a napi meditációs gyakorlás, és néma elvonulások.

Végtelen hálával tartozom Mestereim ( szakmai és spirituális  Tanítóim) figyelméért, szeretetéért és Út-mutatásáért, támogatásuk energiája életem minden területét belengi.


Tapasztalatom szerint személyiségünk fejlődésének első lépcsője az önismeret: azaz az egónk, a személyiségünk minél pontosabb ismerete, feltérképezése és kiteljesítése, sérüléseinek gyógyítása és erőforrásainak feltöltése.

Ennek célja és következménye egy  ragyogó, teljes, gyönyörű, önmaga kereteit meghaladni vágyó egyedi, kompetens, független személyiség megszületése.

Amint ebben a belső munkában előre haladtunk, nyílik a következő kapu, az egon túli, az univerzumba illeszkedő, spirituális, transzperszonális lényünk megismerése, megtapasztalása felé, amihez a legfőbb eszköz a meditáció gyakorlás.


Az önismeret nem helyettesíti a meditációt és a meditáció nem helyettesíti az önismeretet.

A kettő együtt segít hozzá személyiségünk integrálásához, kiteljesítéséhez és meghaladásához.